Királyhegyi Pál számára a vacsora volt a főétkezés, mert napközben csak hideget evett, főleg parizert zsemlével. Persze erről is volt egy éppen aktuális története.
Délelőtt a Közértben meg akartam venni a mindennapi parizeremet – mesélte Királyhegyi a barátainak -, de olyan hosszú volt a sor, hogy nem volt kedvem glédába állni, ezért aztán mindenkit megelőzve mentem oda a pénztárhoz. Hátulról valaki haragosan rám förmedt:
„Nem látja, hogy hol a sor vége?”
Mire én:
„Maga nem látja, hogy nincs lábam?”
Erre a haragos ember megszelídült, és csak ennyit mondott:
„Bocsánat, valóban nem vettem észre. Csak ön után.”
Ezzel is igazolni látta korábbi lélektani megfigyelését.
