Bródy Sándor jól ismerte a hajdani kaszinók világát…
A primadonna-sors
Az ügyvédi kamara ülésén történt, amikor nagyon kényes kérdést tárgyaltak: az ügyvédjelöltek ügyét.
Megjelent Vázsonyi Vilmos is, aki a jelöltek érdekében szónoklatot vágott ki, majd beszéde után, – be sem várva az eredményt, – távozott.
Alig tette ki a lábát, egy fiatal fiskális mérgesen szólt a másiknak:
– Ez a Vázsonyi mindenütt csak zavart csinál.
A megjegyzést hallotta Vázsonyi egyik jó barátja; felelősségre vonta az ifjú ügyvédet, majd provokálta.
A segédek hosszasan tárgyaltak és végül megállapodtak abban, hogy a fiatal fiskális jegyzőkönyvileg bocsánatot kér a megjegyzése miatt.
Épp egy hét múlt el a lovagias ügy óta, amikor Vázsonyi is megtudta, hogy volt egy lovagias ügy, és van egy hosszú jegyzőkönyv, amelyben tőle bocsánatot kérnek.
– Furcsa, – mondta a kávéházban. – Most már az embert a tudta nélkül sértik meg és a tudta nélkül kérnek bocsánatot tőle. Ilyen lovagias ügyről még életemben nem hallottam.
Mire Bródy Sándor megjegyezte:
– Ez a primadonna-sors és nagyon régi dolog. Hajdan a kaszinókban rendesen ugyanilyen lovagias ügyek voltak, amelyek aztán úgy végződtek, hogy az egyik félnek bocsánatot kellett kérnie például Blaha Lujzától, vagy Pálmay Ilkától, vagy egy másik primadonnától. Minthogy az mégis csak bajos lett volna ezt a bocsánatkérést személyesen megtenni, hát jegyzőkönyvileg tették.
Vázsonyi tudomásul vette a felvilágositást, de azért a fejét rázta és megjegyezte:
– Borzasztó! Borzasztó! Most majd minden este azzal a rémes érzéssel fogok lefeküdni, hogy megint bocsánatot kért valaki tőlem… és én még csak meg se bocsáthatok neki.
