Tóth Árpáddal szívesen megosztotta ötleteit Tersánszky Józsi Jenő…
Tóth Pádi odaszúrt és odacsípett és elintézett ügyeket a reménytelenségbe is, a maga szelíd, bátor módján.
Emlékszem, hogy egyszer egy ilyen hajnalban én valósággal extázisban voltam egy témától.
Azaz helyesebben az egész extázisomat egy kép, egy szókép, egy hasonlat okozta.
Ez az volt, hogy: az ember gondolatai az agyában nem olyanok, mint egy mozgósítható hadsereg, amit bármikor csatasorba állíthatni, hanem olyanok, mint az egerek, amik akkor szaladnak szét éppen, mikor az ember rájuk tapintana.
Ez az egerek-kel való allegória, vagy micsoda, őrülten megkapott engemet és éreztem, hogy egy háromkötéses regényt fogok rája építeni.
Tehát így mondtam el Tóth Árpádnak:
– Nézzed, van egy háromemeletes regénytémám.
– Halljuk! – várta Tóth Árpád.
Erre elmondom neki az egereket. És várom a hatását.
Dehát Tóth Árpád is vár. Várja az egerek után a regénytémát.
Én pedig a regénytémával nem tudok hirtelenében szolgálni neki, mert hiszen a regénytéma nincs is még meg nekem, csak az egerek.
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Az ifjú Tóth Árpád, Nyugat, 1931
