A Kakuk Marci írója büszkén vállalta, hogy nem tartozott a jeles tanulók közé…
Tersánszky Józsi Jenő Igaz regény című visszaemlékezésében így ír tanulmányi eredményeiről:
„Ahhoz képest, ahogy az elemi harmadik és negyedik osztályában már történelmet tanultunk és a fizika alapelemeiről is hallottunk, a gimnázium első osztálya szinte visszaesés volt tantervével. Elemi számtan, elemi földrajz, olvasás, meg mittudommi, nem imponált. A latin volt az egyetlen másízű tudnivaló. Ez már izgatta képzeletemet. Persze annyira nem, hogy megkedveltesse velem a biflázást és szószedést. Itt is csak úgy lett, hogy azt vittem magammal az iskolából egyik hónapról a másikra, ami rámragadt az osztályban. Tanulni semmit sem tanultam. Ami kíváncsivá tett volna Romulus és Numa Pompilius viselt dolgaira, azt hamarabb elolvastam a történelemből, meg szépirodalmi művekből magyarul.
Ez annyira végigvonul egész középiskolás szereplésem alatt, hogy összefoglalólag letárgyalhatom mindjárt itten.
Évről évre, Isten tudja hányszor ismételten hallottam hol egyik, hol másik tanáromtól:
– Ennek a Tersánszkynak az Isten kitűnő eszet adott, de csak a rosszra használja. Ha egy kis szorgalma volna…
Ugyanez volt az általános vélemény osztálytársaim körében is rólam. És ez bizonyos gonosz büszkeséggel töltött el.”
Forrás: Tersánszky Józsi Jenő Igaz regény, Nyugat, 1928
