Csortos Gyula úgy vélte, nem mindegy, mikor tanulja meg a szöveget…
Csortos Gyula említésekor mindig anekdotázni kezdtek a Fészek Művészklub asztalánál ülők.
A jelenlevők egymás szavába vágtak, hiszen mindenkinek volt valami története róla. (Igazából ide egy külön „Csortos-fejezet” kívánkozna.)
– Csak sorjában! – próbált rendet vágni Fényes Szabolcs. – Kezdje, Tivadar!
– Az eset a Budai Színkörben történt. A házi főpróbán kiderült, hogy a mester nemigen foglalkozott még a szerepével. A rendező nehezen szánta rá magát – ismerve a nagy művész szeszélyeit –, hogy ezt szóvá is tegye. Az idő azonban sürgetett, hát végül megkockáztatott pár szót: „Gyulám, holnap premier, és egy szót sem tudsz a szerepedből.” Csortos halálos nyugalommal adta meg a választ: „Megvárom, hogy siker lesz-e. Ha igen, megtanulom.”
