Latabár Kálmán nemcsak a Fészek Klub jól megszokott baráti körén próbálta ki a vicceit, hanem mindenkin, akivel találkozott: tutira akart menni!
Ennek meg is lett az eredménye, mert a színpadon elhangzott bemondásaitól a közönség dőlt a nevetéstől.
Egyik este kissé feldúlva érkezett, körmeit szokásához híven, egész tövig rágva. Amikor megkérdeztük mi bántja, ezt felelte:
– Egy új musical bemutatására készülünk és azt kérte tőlem a „modern” rendező, hogy úgy fejezzek be egy jelenetet, hogy a végén a közönség ne tapsoljon. Azt hittem, rosszul hallok, újra rákérdeztem: hogyan? Aztán kiderült, hogy jól értettem a kérését. El tudjátok képzelni, ez mennyire lebénított. Én egész életemben azért küzdöttem, hogy a közönség tapsoljon, és most azt kérik, hogy akadályozzam meg a tapsot.
Forrás: Kalmár Tibor: Legendás komédiások
