Karinthyt nehéz volt zavarba hozni, de ha néha sikerült, akkor mindenki nevetett…
Nagy Lajos éppen a Kosztolányi családnál vendégeskedett, amikor megszólalt a telefon, Karinthy telefonált…
– Add ide a kagylót, én is akarok vele beszélni – intett Nagy Lajos.
– Egy tisztelőd van éppen nálam, szeretne néhány szót szólani veled – mondta tréfásan a férjem a telefonba. Tudta, hogy Nagy Lajos is tréfálkozni akar.
– Á, úgy? – húzta ki magát Karinthy a vonal végén.
– Olvastam Karinthy úrnak most megjelent művét – kezdte nagy alázatossággal a szót Nagy Lajos a telefonban.
– Valóban? – kérdezte Frici önelégülten – És ha szabad tudnom, mi a véleménye róla? – várta a dicsérő szavakat, amelyek hivatva lettek volna néhány órányi önbizalmat biztosítani számára.
– Az, hogy ennél nagyobb marhaságot, ennél ostobább hülyeséget még nem olvastam.
– Úgy? Kivel beszélek kérem, ha szabadna tudnom? – feszengett Karinthy.
Férjem kivette a kagylót Nagy Lajos kezéből és sietett megnyugtatni barátját, hogy csak Nagy Lajos tréfált, nem pedig egy komoly „olvasó”.
Forrás: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthy Frigyesről
