Hogyan fordították le a Pesti Naplóban egy híres perzsa költő egyik szép versét?
Tábori Kornél: A titokzatos irás
A Pesti Napló redakciójában titokzatos írást hoztak be. Furcsa ákombákomok, rajzok voltak a vers rövidsoros formájában.
Vasúti munkások hozták, akik a titokzatos papírdarabot valamelyik távolabbi őrház mellett szedték fel a sínekről, nyomban azután, hogy az expresszvonat elhaladt.
Úgy látszik, valaki kidobta az ablakból…
A szerkesztő behívatta a riportert, a redakció Sherlock Holmesét és igy szólt hozzá:
– Kutassa ki, mit jelentsenek ezek a sorok.
Napok múltak el. Egyszer csak beállít a riporter a szerkesztőhöz és igy szól:
– Kikutattam.
– Mit?
– A titokzatos írást.
S ezzel átadja a szerkesztőnek az ákombákomot és a mellékelt fordítást.
Firduszinak, a híres perzsa költőnek egyik szép verse volt, melyet akkortájban egy Budapesten járt perzsa küldöttség utazás közben lefirkált és a vasúti ablakon kidobott.
– Rendben van, köszönöm, ha nem is szenzáció – szólt a szerkesztő az ügyes riporterhez, – fő, hogy nincs megoldatlan rejtély.
– Még a költségszámlát szeretném beadni.
És a szerkesztő elé rakta a részletes költségszámlát, mely különböző kocsik és eljárások fővárosi nagy tudósoknál, eljárások rendőrségnél és detektíveknél címen vagy száz koronára rúgott.
A szerkesztő aláírta a számlát, de megkérdezte:
– Na és ki fordította le az írást?
– Londesz bácsi – felelte a riporter.
A szerkesztőnek leesett az álla bámulatában.
Londesz Elek ugyanis a lap állandó munkatársa, aki a szomszéd szobában dolgozott. Ő volt az egyetlen, aki le tudta fordítani a verset.
És ezért még száz korona kocsiköltség…
Forrás: Bródy Miksa – Karinthy Frigyes – Tábori Kornél: Csak semmi háború
