Rózsa Sándor, a betyárkirály számíthatott a nép támogatására…
A zsandárok megtévesztése
A szögvári úton, a Gál-tanyában nyomtattak. Eccörre csak gyün nyargalva egy lóhátas a Tisza felől, a Szögfű-csárda felől. Mikor osztán odaér, hirtelen leugrik a lórul, és a nyergit és a szerszámot mög a piros mellényit a rudas szalma alá rejtötte. A tajtékos lovát a nyomtató lovak közé kötötte, ahun nem látszott a tajtékos lova, a béröst pedig elküldte a rostáhon, hogy ott segítsön, ő pedig átvötte a nyomtatást a szűrűbe. Hangosan azt mondta:
– Embörök, engöm kergetnek. Mingyárt itt vannak a csöndbiztosok, de kendtök ne szóljanak egy szót se, majd én beszélök.
Gyütt is a komisszáros harmadmagával, és éppen Rúzsa Sándortul kérdözték, hogy
– Nem látott-e kendtök egy lovast erre nyargalni?
– De láttunk – mondta rögtön Rúzsa Sándor -, erre mönt a kisasszony erdeje felé – és mutatta az irányt. – Még ha a téns komisszáros uraimék, ha sietnek, utol is érhetik.
Elnyargaltak. Rúzsa újra fölöltözött, és kezet fogva, mindönkinek mögköszönte, hogy nem árulták el, és elnyargalt.
Lejegyezte: Kérdő Szűcs Ernő
Forrás: Szenti Tibor: Betyártörténetek
*az anekdotát eredeti helyesírással közöljük
