Xanthosz ittas állapotban tanítványai előtt azzal dicsekedett, hogy ki tudná inni a tengert…
Tanítványai nagy nevetéssel fogadták a filozófus kérkedését. Xanthosz erre fogadást ajánlott, és fogadására feltette házát, biztosítékul pedig ujjáról lehúzta értékes gyűrűjét, és letétbe helyezte.
A következő napon, amikor fejéből kiszállt a borgőz, nagy meglepetéssel vette észre, hogy gyűrűje nincs meg. Rabszolgája, Aiszóposz tudtára adta, hogy nemcsak gyűrűjét, hanem házát is elveszítette lehetetlen fogadása miatt. Mikor Aiszóposz elmesélte urának különös fogadását, Xanthosz kétségbeesve kérte, hogy találjon ki valami ürü-gyet, mellyel becsülettel visszaléphet esztelen fogadásától, de egyúttal háza is megmaradjon.
Aiszóposz megmagyarázta gazdájának az egyetlen kivezető utat.
Elérkezett a fogadás végrehajtásának napja. Szamosz egész lakossága sietett ki a tengerpartra, hogy tanúja legyen a filozófus kudarcának. Az a tanítványa, ki a fogadást tartotta ellene, már győztesnek érezte magát. Xanthosz ekkor így szólt az egybegyűlt néphez :
– Szamosziak! Fogadtam, hogy megiszom az egész tengert, de nem a folyók vizét, melyek beleömlenek. Most azon van a sor, aki velem fogadott, hogy a folyók torkolatát elzárja, s így több víz ne ömöljék a tengerbe; mihelyt ezzel elkészült, én megteszem azt, amit ígértem.
A szamosziak csodálták Xanthosz leleményességét, tanítványa pedig legyőzöttnek vallotta magát.
