Alfonzó, polgári nevén Markos József egy rendkívüli képességgel volt megáldva…
Alfonzó olyan rendkívüli képességgel volt megáldva, hogy folyamatosan tudott hangosan újságot olvasni úgy, hogy nem azt olvasta fel, ami benne volt, hanem amit ő talált ki annak megfelelően, hogy ki jött be a társalgóba.
Volt a falon egy tükör, amiben meglátta, hogy ki közeledik, és mint aki csak véletlenül nevesítené a kollégát, elkezdte olvasni az illetőre kompromittáló cikket. Ebben nem volt válogatós. Volt, akiről bigámistaként, másokról liliomtipróként költött híreket.
Mindezt olyan folyékonyan és hitelesen tette, hogy mindenki bedőlt neki. Legsikeresebb rögtönzései a premierek után voltak, amikor a műsor szereplőiről írt kritikákba szőtte be kegyetlen tüskéit. Bejött a társalgóba mondjuk Pethes Ferenc, erre Alfonzó máris úgy tett, mintha ez állt volna az újságban:
– Sajnos, Pethes Ferenc ebben a szerepben nem tudja megismételni régi nagy alakításait. Amit ebben a műsorban művel, az sekélyes ripacskodás!
Majd amikor Kabos toppant be, tovább olvasott:
– Tűrhetetlen, hogy Kabos László csak a vörös hajával viccelődik! Ez az olcsó humor méltatlan a zsdánovi szocialista tanításhoz.
Kazal belépésekor:
– Kazal László új szerepében olyan ízléstelen eszközökkel próbál nevetést kicsikarni, hogy a nézőnek kedve volna visszakérni a jegy árát. Jó volna, ha az igazgató megvonná tőle a negyedévi prémiumot.
Mire kiderült, hogy ez ugratás, az illető művészben már megfagyott a vér.
Forrás: Kalmár Tibor: Legendás komédiások
