Okkal volt a 20. század egyik legismertebb olasz karmestere Arturo Toscanini…
Arturo Toscanini több száz művet tudott teljesen kívülről, fejből, mindenki felnézett rá. Egy csodagyerek eltökélt anyja addig bombázta levelekkel, telefonokkal és táviratokkal Toscaninit, amíg belelegyezett, hogy meghallgatja a gyermeket.
A mama a megbeszélt időpontban megjelent, a gyermek elővette a hegedűjét, és eljátszott egy kisebb darabot. Toscanini hallgatott.
Végül az anya nem bírta tovább:
– Ugye, Maestro, az én gyerekem egy zseni!
– Hogy zseni volna? Nem tudom. De hogy tehetsége nincs, azt tudom.
