Bár a zsűri tagjai nem értették Jordán Tamás szavait, érezték az erőt…
Jordán Tamás emlékei szerint néha elég volt a hang, a mimika és a mindent elsöprő intenzitás ahhoz, hogy a zsűri meghajoljon – még akkor is, ha nem értette, mi hangzik el –, és Bálint András helyett időnként őt is aranyéremmel díjazzák.
„A szavalóversenyeken hol Bálint András nyert, hol én. András azért volt győztes, mert nagyon jól mondott verset, és élvezetes magyar nyelven beszél – emlékezett vissza Jordán Tamás. – Én azért lettem időnként aranyérmes, mert ugyan nem értették, mit mondok, viszont olyan drámai hangvétellel áradtak belőlem a hangzók, annyira meggyőző volt a szenvedélyem, a mimikám, hogy a döbbent zsűri nem merte bevallani, hogy nem tetszem nekik. Érezték, hogy az intenzitásom hegyeket képes megmozgatni. Tudtam, hogy miután bemondtam a költő nevét és a címet, azért néz minden zsűritag a versenyprogramot tartalmazó lapocskára, mert tőlem nem tudták meg, hogy mit fogok mondani.”
Jordán Tamás: Hátrametszés
