Hogy miért titokzatoskodott Verdi a Rigoletto bemutatója előtt?
Amikor a Rigoletto negyedik felvonását kezdték betanulni, a mantuai herceget alakító tenor, Mirate észrevette, hogy a kottából hiányzik egy magánszáma.
– Itt valami kimaradt – mondta Verdinek.
– Rengeteg idő van még, később megkapod – felelte a zeneszerző.
Ez az észrevétel mindennap elhangzott. Mirate egyre aggodalmasabb lett, és már kezdett elfogyni a türelme, mikor végül a zenekari próbát megelőző estén Verdi a kezébe nyomott egy papírlapot, rajta volt a híres „Az asszony ingatag” kezdetű canzone.
– Állj! Olvasd el! – mondta.
Mirate végigolvasta – látta, hogy nem nehéz – és elbűvölőnek találta.
– Mirate – fűzte hozzá Verdi –, ígérd meg becsületszavadra, hogy ezt a dalt nem énekled, nem fütyülöd, még csak nem is dúdolod otthon. Egyszóval: elejét veszed, hogy bárki meghallja.
– Megígérem – mondta Mirate, Verdi nagy megkönnyebbülésére.
Hogy miért titokzatoskodott Verdi? A maestro – joggal – a canzone szokatlan ritmusára, könnyed eleganciájára alapozta a sikert. Amellett tudta, hogy fülbemászó dallamát az olaszok hamar megjegyzik, és ha széltében-hosszában énekelni kezdik Velencében, a bemutatón már nem fog az újdonság erejével hatni. Sőt még majd plágiummal vádolják.
A tenornak szóló kérés tehát hasznos volt; de nem elégséges. Verdi az összpróbán nemcsak a zenekarnak, hanem az operaház teljes személyzetének is a lelkére kötötte, hogy őrizze meg a titkot. Így történt, és az ária elsöprő sikert aratott.
A közönség már a hegedűk elegáns bevezetőjét is lenyűgözve hallgatta, és amikor a tenor az első strófa végére ért, viharos tapsban tört ki, a második után pedig már tombolva követelte a ráadást. Tökéletes diadal volt, és a lehető legspontánabb.
