Kazinczy Lajos honvédtábornok, Kazinczy Ferenc fia, 1849. augusztus 24-én Zsibón lerakta fegyvereit Grotenhjelm orosz altábornagy előtt. A fiatalember a legkedvesebb lova sorsáért aggódott leginkább…
A fegyverletételt nagy lakoma követte. Kazinczy búcsúzni kívánt, de mindenképp el akarta titkolni bánatát. Végre a lovakról kezdtek beszélgetni. A költő fia feldicsérte legkedvesebb lovát:
– Tizennégy csatában volt velem!
Előhozatta, s a gyönyörű állatot mindenki bámulta.
Egy orosz őrnagy elámult is a ló szépségén, és százötven aranyat ígért érte.
– Nézze csak ezredes úr – mondta Kazinczy az orosz parlamenternek –, mint ugrik!
S keresztülszöktette egy kocsin.
Az őrnagy most már 200 aranyat ígért érte.
Nem adta oda, hanem a parlamenterhez fordult:
– Ezredes úr, fogadja el tiszteletem zálogául. Tizennégy csatában volt velem!
Pedig egyetlen fillére sem volt. Mástól kért kölcsön, hogy az ezredes kozákjait megajándékozhassa, mint Alkibiadész: szép, eszes és hős volt.
A hős Kazinczy Lajost, akit a tizenötödik aradi vértanúként szokás emlegetni, Aradon főbe lőtték 1849. október 25-én.
