Gyulai Pált egyszer a Kisfaludy Társaságban megszólította egy író barátja. A nagy hatalommal bíró kritikus mindig szívesen adott jó tanácsot.
– Nem látod, hogy milyen rossz színben vagyok?
– No-no! – csodálkozott Gyulai Pál.
– Tudod, mi az oka? Minden délután és este nyolc óra hosszat dolgozom a regényemen, s azután nem tudok elaludni.
Gyulai gondolkozott egy kicsit, aztán az író vállára tette a kezét és megnyugtató hangon mondta:
– Fiam, azon könnyű segíteni. Lefekvéskor olvasd el, amit aznap írtál. Rögvest elalszol.
