Mátyás királynál csak az udvari bolondja, Markal volt bölcsebb, hisz mindig igazat szólt, nem hazudott. Kedvelte is a király ezért nagyon.
Az igazságos Mátyás királyról számtalan adoma született. A középkorban az udvari bolond volt az egyetlen, aki következmények nélkül bírálhatta az uralkodót. Mátyás viszont nem csak eltűrte udvari bolondja szabadszájúságát, hanem megkövetelte tőle a kertelés nélküli szókimondást.
Történt egyszer, hogy Mátyás király éppen kinézett lakosztálya ablakán, s látta, hogy udvari bolondja siet a kapu felé. Leszólt neki:
− Hová Markal, oly sietve?
A bolond felnézett.
− Hozzád igyekszem, komám.
− Nono, állj csak meg! Bolondnak nincs helye ebben a helyiségben!
− Hinném, komám – felelte a bolond –, ha téged nem látnálak odabent!
