Csortos Gyula háziura egy idő után megunta, hogy a művész úr mindig „elfelejti” befizetni a lakbért…
A művészek közt valóságos mágnásnak számító Csortos Gyuláról feljegyezték, hogy kereken egy évig nem fizette a lakbérét.
A háziúr végül megelégelte a dolgot, és egy udvarias ajánlattal fordult a színészhez:
– Művész úr, nekem is élnem kell valamiből. De, hogy jóindulatomat kimutassam, én megvásárolom a bútorait, s abból ki tudja fizetni a tartozását. Aztán a berendezést is visszavásárolhatja tőlem, akár több éves részletfizetéssel.
– Minek néz maga engem? Ócskásnak? – dörrent rá Csortos. – Nem szokásom uraktól levetett vacak holmikat vásárolni!
