Jack London imádta a szabad életet…
Jack London éjszakánként a kocsmából egyenesen a tenger felé vette útját, s kis vitorlásával orvhalászatra indult. A kihalászott osztrigát a helyi éttermeknek és szalonoknak jó pénzért eladta.
Az író így több pénzt tudott keresni egyetlen éjszaka alatt, mint amennyit egy teljes hónapig a konzervgyárban dolgozott.
A kikötőben a sivár, piszkos vízparton, a csavargók és bűnözők alvilágában, hamar találkozott a kemény italozó matrózokkal és világjáró naplopókkal.
A rablás, a kicsapongás és a bajtársiasság teljesen felszabadító életforma volt az író számára – legalábbis egy ideig.
A kikötőben élők „az osztrigakalózok hercegének” nevezték Londont, mire ő kijelentette, hogy jobb „az alkoholista, lecsúszott emberek között hercegként uralkodni, mint egy munkagép mellett kínlódni napi tizenöt órát óránként tíz centért a gyárban.”
