Hiába, Tersánszky Józsi Jenő otthon érezte magát az Otthon körében. Nem hiába írt róla visszaemlékezéseiben, ha kirúgták is időnként, mindig visszatért…
Milyen volt az Otthon levegője? Egy kis jellemző eset. Két tag összepofozkodik. Az alapszabályok értelmében az igazgatóságtól fölszólítást kapnak, hogy: jelentsék be kilépésüket az Otthon-körből! A két verekedő eleget tesz a fölszólításnak.
Egy-két hét múlva az Otthon vezetőségének egyik legidősebb tagja találkozik az utcán az egyik verekedővel, Pesta Frigyes:
– Na mi az, öcsém, agyagos? Nem látlak soha odafönn!
– Hát, drága Frici bácsi, nem tudja, hogy pofozkodtunk, és maguktól fölszólítást kaptunk a kilépésre?
– Tudom, fiam! – biccent Frici bácsi: – Tudom! Az ember belép az Otthonba, kilép az Otthonból! De följár!… Gyere csak velem, ha ez a bajod!
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan
