Móricz Zsigmond mindig örömmel udvarolgatott a hölgyeknek…
Móricz Zsigmond 1941-ben, a Magyar Könyvnapon tartózkodott Kolozsváron.
Az idős író a könyvsátor hátsó részében, ahová nem lehet betekinteni, udvarolgatott egy bájos színésznőnek. Fényes Aliz hangjai kiszűrődtek a sátorból, hallani időnként, ahogy visszautasítja a lelkesedő írót, a történetre viszont csak a dedikáláskor, a közönség gyűrűjében tesz pontot. Míg Móricz éppen neki dedikál, a színésznő éppen az új könyv címével koppint a heves író orrára: „Rózsa Sándor lovát ugratja, Móricz Zsigmond magamagát ugratja” – mondja.
1941-es Magyar Könyvnapján részt vevő író nagy sikereket ért el, saját szavai szerint úgy vették őt körül, mint egy cirkuszi elefántot, hiszen nincs olyan kis falu, ahol ne ismernék a nevét. Leírta azt is, úgy követik őt, mint egy kifestett színésznőt – a történet későbbi leírója, Szász István újságíró szerint Móriczot minden bizonnyal az a színész hölgy, Fényes Aliz ihlette meg, akivel gyakran látták őt az esemény alatt a sátor hátsó, zárt felében, a raktárhelyiségben, ahonnan bizony hangfoszlányok jelezték, hogy mi történik kettejük között.
Móricz, amikor dedikációra hívták ki, ragyogva érkezett, amikor pedig a színésznőnek dedikálta könyvét, az mosolyogva megjegyezte: Rózsa Sándor lovát ugratja, Móricz Zsigmond magamagát ugratja.
Forrás: maszol.ro
