Újházi Ede rajongott a kis kocsmákért…
Egyszer a véletlen hozzásegített, hogy végigjárjam azt a csudálatosan kanyargó ösvényt, amelyet a rejtett hajlamok törnek maguknak a megvalósulás felé. A Dohány-utcában jártunk és az egyik utcasarkon, egy kis kocsma előtt hirtelen megállott Újházi. Egy Hatvani nevű színész nyitotta volt nemrég, az újságok is írtak róla. Ép ebédre indultunk, de Újházi betért ide velem.
– Nézzük meg, mit csinál a kolléga! Illik is, hogy támogassuk vállalkozásában!
Biz az szurtos kis helyiség volt, konflis-kocsisok és alkalmi teherhordó-munkások karavánszerája. Hatvani majdhogy földig nem hajolt, amikor meglátta. De amikor Újházi megkérdezte tőle, hogy mi jó ennivalóval szolgálhatna, hebegni kezdett, aztán keservesen kinyögte, hogy egy kis pörköltnél egyebe nincsen, annak az eredetéért se merne szavatolni; nem biztos, hogy tegnapról való, lehet, hogy tegnapelőttről maradt. Aztán keservesen sóhajtozott, hogy volna ugyan, aki megfőzze az ételt, a felesége – valamikor ünnepelt primadonna a vidéken – kitűnő szakácsnő, de se pénze, se hitele, nem bír anyagot a kellő mennyiségben és minőségben vásárolni, csak éppen amennyi a néhány spriccer árából telik olykor. Újháziak egyszerre kiragyogott az arca, mint amikor váratlanul a Sors bukkan az ember elé. Jókedvűen mondta:
– Ide figyelj, te marha! Holnap reggel nyolc órakor eljössz hozzám, együtt elmegyünk a csarnokba, bevásárlok mindent, ami csak kell és holnap délben már itt ebédelek a barátaimmal.
A kocsma mellett volt egy benyíló szoba, Hatvani lakószobának tartogatta. Újházi intézkedett, hogy a bútort hordassa ki belőle és patkóalakú asztalt terítsen meg benne. Az én dolgom volt, hogy az asztaltársaságot értesítsem, Újházi a konyhában dolgozott fehér köténnyel, minden ételnek ő szabta meg a módját, mindenbe belekóstolt, versenyt dohogott a fazekakkal, lábasokkal, de délre megvolt az ebéd és Újházi boldog mosollyal, fáradhatatlanul nógatva futkározott az asztal körül:
– Ezt a kisült csücskét vedd ki, ez a legjobb… Héjjastul edd a tölteléket, te marha!
Így született meg Budapest kedves új színe: az Újházi-kocsma. Pálmay Ilka, Márkus Emília, Küry Klára, Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Keszler József, Vulpes voltak az oszlopai.
Forrás: Nagy Endre: Újházi Ede arckép, Nyugat, 1933, EPA/OSZK
