Balzac mindent megtett a barátaiért, ezért szigorúan megválogatta, ki kerülhetett be a belső baráti körébe, s ki nem. Az utálatát már könnyebben kiérdemelhették…
Ha Balzac utált valakit, mindig azt mondta róla:
– Nicsak, az utolsó előtti ember.
Az író barátai felkapták a fejüket és körülnéztek, majd valaki csodálkozva megkérdezte:
– Miért utolsó előtti? Miért nem utolsó?
– Nem akarok senkit sem elcsüggeszteni – felelte az író csendesen. – Az utolsó helyért ugyanis nagy a tülekedés.
