Barabás Miklós kénytelen-kelletlen, de eleget tett megrendelője kérésének…
Barabás Miklós, az 1840-es évek nagy emlékezetű arcképifestője már neves képíró volt, de még szegény, kezdő ember, amikor pesti szállására beállított egy gazdag óbudai tímármester.
Barabás arcélben festette meg az öreget, a képmás kitűnően sikerült, az öreg mester azonban hiányolta a jobb fülét, mely természetesen nem látszott a bal arcfelét mutató „En face” festményen.
– Főfestő uram – mondotta –, világ csúfjára csak nem csudáltatom meg magamat az onokáimmal! Hol a jobb fülem? Rászánok még egy ötvenes bankót, üsse kő, de legyen rajta mind a két fülem!
A fiatal Barabás ráállott az alkura, az öreg tímármester orra mögé odafestette a jobb fülét is, de a festményt nem szignálta. A mester azonban kívánsága szerint kielégítődött.
