Egy szegedi kávéház márványasztalánál gyakran üldögélt Pósa Lajos és Gárdonyi Géza…
A 19. század végi Szegeden, a Hungária kávéház egyik márványlapos asztalánál különös társaság gyűlt össze estéről estére. Az újságírók és írók nem sejthették, hogy egyszer nevük is „márványba vésve” marad fenn – nem szó szerint, hanem az utókor emlékezetében.
E legendás asztal köré ült le többek között Dankó Pista, Pósa Lajos és Gárdonyi Géza is, akik barátságukat kávé és beszélgetések mellett ápolták. A napi „fekete” szinte szertartássá vált: nem csupán ital volt, hanem a közös gondolkodás és alkotás jelképe.
A korabeli visszaemlékezések szerint az asztal afféle irodalmi műhellyé alakult. Itt találkoztak a gondolatok, történetek és álmok, miközben a résztvevők még nem tudhatták, hogy életük „két évszámát” egyszer egy gondolatjel köti majd össze az emlékezetben.
Ez a kép – a márványasztal, a feketekávé és a baráti szó – ma is elevenen idézi meg azt a korszakot, amikor az irodalom nemcsak könyvekben, hanem kávéházi beszélgetésekben is született.
Forrás: Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi
