Egy alkalommal Batthyány Lajos kivégeztetéséről volt szó Falk Miksa és Erzsébet királyné között.
„Őfelsége a legnagyobb figyelemmel hallgatta az erre vonatkozó részleteket, és azután azt kérdé az illetőtől, aki azokat elbeszélte:
– Hát ön akkor Pesten volt?
– Nem – vala a válasz.
– Hát honnan tudja ezeket a részleteket?
– Benne vannak azok egy történelmi munkában, mely azonban el van tiltva.
– Megvan önnek ez a könyv?
Az illető kissé habozott.
– Habozásából látom, hogy megvan. Kérem, legyen szíves ezt a könyvet nekem elhozni.
– De felséges asszonyom…
– Nos, mit? Hát, amit minden ember tud és olvas, azt csak nekem ne volna szabad tudnom és olvasnom?
Másnap a Horváth Mihály-féle Függetlenségi harc őfelsége kezében volt, és a magas asszony azonnal a legmélyebb megindulással olvasta végig azon részt, amely Batthyány haláláról szól. Azután megnézte a könyvnek címlapját:
– Ki az a Horváth Mihály? – kérdé és midőn erre a kívánt választ megnyerte volt azon hozzáadással, hogy Horváth Mihály számkivetésben él és bár bizonyosan szívesen térne haza, de múltjával és állásával meg nem fér megkegyelmeztetéséért esedezni – a felséges asszony nem szólt semmit, hanem a könyvet asztala fiókjába zárta.
Erre hetek múltak el és a dolog feledésbe ment. Egyszerre csak azt írták a lapok, hogy Horváth Mihálynak a császár és király őfelsége megkegyelmezett. És midőn az ősz történetíró hazajöttekor, Bécsben megállott, a lapok ismét azt írták: hogy Horváth Mihály Erzsébet királynéhoz lett híva és egy óránál tovább maradt a felséges asszonynál. Volt-e valami összeköttetés amaz olvasmány és Horváth Mihály amnesztiáltatása közt? Nem tudom.”
Falk Miksa
