Amikor a fiatal Beethoven még csak zongorajátékosként volt ismert, egy társaságban az alábbi véleményének adott hangot…
– Szeretném másra bízni műveim terjesztését és eladását, és örülnék, ha valaki életem végéig eltartana. Cserébe neki adnám műveim kiadásának kizárólagos jogát. És szorgalmasan komponálnék – tette hozzá Beethoven. – Úgy tudom, Goethe ilyen megállapodást kötött Cottá–val, és ha nem tévedek, Händel is a londoni kiadójával.
– Kedves fiatal barátom – felelte csodálkozva beszélgetőtársa –, ne panaszkodjék. Maga nem Goethe és nem Händel, és sose lesz az, mert még egyszer nem születnek ekkora szellemóriások.
Beethoven az ajkába harapott, iszonyú megvetően nézett, és nem szólt többet.
