Lucius Accius római tragédiaíró egy alkalommal a híres drámaírónak, Marcus Pacuviusnak felolvasta Atreus című szomorújátékát. Őszinte bírálatot remélt, mégis ő bírált.
Az öreg Pacuvius így nyilatkozott a darab meghallgatása után:
– Hangos ugyan és nagyszerű, amit írtál, hanem még kemény és vadízű is.
– Ez nem baj – felelte Accius -, mert később annál jobban írhatok. Az emberi elme olyan, mint az alma: előbb kemény és fanyar, utóbb megérik és kellemes lesz. Ami puhának terem, hamar megrothad.
