Egy középkori anekdotában az apácákat fontos dologra figyelmeztették…
Egy zárda egyszer két apácát küldött Rómába a pápához azzal a megbízatással, hogy a szentszéktől gyóntatásra engedélyt eszközöljenek ki a klastrom tagjainak a részére. Méltatlannak tartották, hogy bűneiket és gyarlóságaikat papnak, férfiembernek kell megvallaniuk, s ezért azt szerették volna, hogy egymás közt végezzék el gyónásukat. A pápa meghallgatta a különös kérést, s rögtön látta, hogy az ördög csalárdsága dolgozik az apácákban, azért nem sokat tárgyalt velük, hanem egy zárt szelencét nyújtott át nekik ezekkel a szavakkal:
— Menjetek vissza szállásotokra, s holnap reggel ismét jelentkezzetek nálam ezzel a szelencével. De figyelmeztetlek, hogy ki ne nyissátok. Akkor teljesedik, amit kívántok.
Az apácák otthon nézegetni, forgatni kezdték a szelencét, s igen fúrta őket a kíváncsiság, hogy mi lehet benne.
Az egyik azt mondta:
— Nyissuk meg a szelencét, és nézzük meg a belsejét.
— Ne tegyük, — szólt a másik —, mert megtiltotta a pápa.
Addig s addig tanakodtak, míg ellen nem állhattak a kísértésnek, s fölnyitották a szelencét. Legott egy madár repült ki belőle. A pápa másnap, az üres szelencének a láttára, így szólt hozzájuk:
— Íme, kell-e több bizonyíték ahhoz, hogy mennyire állhatatlanok és gyarlók vagytok. Éppen így tennétek, ha egymás gyónását meghallgatnátok. Nem tudnátok a titkot megtartani, s rögtön kifecsegnétek, ha egymásra megharagudnátok. Ezért nem lehet nektek gyóntatásra engedélyt adni!
A confessorságra vágyó szegény apácák nagy búsan tértek meg társaikhoz.
Forrás: György Lajos Világjáró anekdoták, XVI. század elejéről való Cornides-kódex
