„A függő személyiség olyan, mint egy gumikesztyű: ha befogom az egyik ujját. akkor nem eltűnik a levegő, hanem átmegy a másik négy ujjába.” Vannak témák, amelyekről könnyebb nem beszélni. Ilyen a függőség is.
Sokszor leegyszerűsítjük. eltoljuk magunktól, a mások problémájaként tekintünk rá. Rácz Laura Rebecca más utat vá laszt. Új könyvében, az Észrevétlen függőségeink – Történetek mélypontról és felépülésről című kötetben közel megy ehhez a sokrétegű és gyakran félreértett jelenséghez, és arra hívja az olvasót, hogy tegye meg ugyanezt.
A könyv több tucat mélyinterjúra épül. Megszólalnak benne aktív és felépülő függők, hozzátartozók, valamint különböző szakterületek képviselői, Murinai Angéla iró, publicista öszintén beszel korábbi alkoholfüggőségéről, ami évekig megkeserítette az életét; Bajzáth Sándort a szerző egy-kori heroinistaként és ma már a függőknek segítő szakemberként is kérdezte. Az addiktológiai szakma elismert képviselői is megszólalnak a kötetben: dr. Kaló Zsuzsával a nők és a függőség, dr. Demetrovics Zsolttal pedig a viselkedési zavarok témakörében folytatott beszélgetéseket talál az olvasó.
„Meghalni nem akartam, de már élni sem tudtam.”
A történetek között ott vannak a klasszikus értelemben vett szerhasználati függőségek, de leg alább ilyen hangsúlyt kapnak a viselkedési addikciók is: a munka, a szex, a szerencsejáték vagy akár a testedzés. A kötet egyik legfontosabb felismerése éppen az, hogy a függőség nem mindig látványos, és nem feltétlenül vezet a társadalom peremère. Sok esetben csendben, a hétköznapok ba beépülve van jelen jól funkcionáló életek mögött.
„Az eves központi szerepet játszott a családunk életében. A húgom bele is halt.”
Rácz Laura Rebecca újságírói módszere a figyelemre és a bizalomra épül. Mélyinterjúiban nem kinál gyors válaszokat, hanem figyel, kérdez, és hagyja, hogy az életutak a maguk összetettségé ben bontakozzanak ki. A szerző különös érzékenységgel közelít ahhoz a kérdéshez is, hogy miért olyan nehéz beszélni a függőségről és hogyan válhat maga a kimondás a felépülés egyik első lépésévé.
„Kegyelmi állapot, ha egy függőségből ki tudsz jönni.”
Bár ez a könyv új területre viszi az olvasót, szervesen kapcsolódik a szerző korábbi munkájához. A Tudatosan gyermektelenek nemcsak bemutatott egy kevéssé látható életformát, hanem vitát is indított róla. Rácz Laura Rebecca olyan nők és férfiak történeteit gyűjtötte össze, akik tudatosan mondtak nemet a szülőségre, ezzel kilépve a társadalmi elvárások keretei közül. A könyv szemé lyes megszólalásokon keresztül vizsgálja, milyen motivációk, dilemmák és külső reakciók kísérik ezt az életutat, miközben következetesen bontja le a jelenséget övező leegyszerűsítő narratívákat. Rácz Laura Rebecca újságíróként elsősorban társadalmi kérdésekkel foglalkozik, munkáiban visszatérően azokat a történeteket keresi, amelyek a megszokott nézőpontokon kivül esnek. Interjúalapú köteteiben a személyes megszólalásokon keresztül hoz közelebb összetett, gyakran ta-busitott témákat az olvasókhoz. Mindkét, a Partvonal Kiadónál megjelent könyvében hangot ad kevéssé látható élethelyzeteknek, miközben árnyaltan közelít olyan kérdésekhez, amelyekről rit-kán esik szó a nyilvánosságban. A közös nevező mindkét műben az, hogy nem ítélkezik, hanem a megértésre törekszik.
