A nőket rendkívül szemérmesen ábrázoló klasszikus western szinte borzad a női nemi tevékenységek képzetétől és szemléltetésétől. A műfaj legnagyszerűbb nőalakjai vagy a kurtizán, vagy méginkább az anya emlékét képviselik, kevésbé a szerető képzetét.
E műfaj meghökkentőn gyermeki áhitattal, kamaszos zavarral és távolságtartással szemléli a nőt, s prototípusának a két szélsőséges nőtípust vagy szerepet tekinti. A kurtizán és az anya olyan nő, akitől a sors távolodni kényszerít, s a western hőse minden nőtől menekül.
A törtvényenkívüli című western például néhol olyannyira pikáns lett, hogy a cenzorok három évig visszatartották, végül 1943-ban mutatták be. A film két hőse így beszélget a nőkről:
– Van barátnőd?
– Nincs. Nincs nekem senkim, csak ez a ló… Én nem bízom bennük. Ismertem már jónéhányat.
– És? Kitoltak veled? Mindegyik?
– Mindegyik.
