Egyszer nagypénteken megtréfálták a felolvasó Csokonai Vitéz Mihályt…
Diák korában Csokonai Vitéz Mihályt egyszer legátusnak küldték ki a debreceni kollégiumból a húsvéti szent ünnepekre egy csupa jókedvű földbirtokosokból álló félreeső faluba.
Elmés ötleteiért s vidám dalaiért egyik társaságból a másikba vitték a jókedvű ifjút. Nagypéntek délután, mikor már ugyancsak járta a kvaterka, a víg kompánia néhány tagja azt a tréfát gondolta ki, hogy a legátus prédikációs könyvét titkon kicserélte egy hasonló táblájú szakácskönyvvel.
Amint a harmadikat is elharangozták, Csokonai kapta a keze ügyibe tett könyvet s hóna alá csapva indult vele a templomba. Felment a katedrára, elmondta a könyörgést, s azzal felnyitotta a könyvet, ahol bele volt téve a jegyzék, s abban a hitben, hogy a kikeresett textust fogja ott találni, elkezdte a szemébe ötlött sort nagybizton, hangos szózattal olvasni:
– Az ecettel és…
Meghökkenve vette észre ebben a pillanatban, hogy valami ecetes uborkasavanyításról szólt a leírás. De nem jött zavarba, hanem nagy lélekjelenléttel a legkisebb fennakadás nélkül folytatta:
– Az ecettel és epével megitatott Úr Krisztus lehajtván fejét, ekkép sóhajta: Beteljesedett! S erre a hirtelenében fölvett alapigéről olyan hatalmas prédikációt rögtönzött, hogy az ájtatos hallgatóság legnagyobb részének szeméből könnyet sajtolt.
Forrás: György Lajos: Világjáró anekdoták
