Csontváry Kosztka Tivadar saját önéletírásában – amelyből Lehel Ferenc több részletet is közölt – számol be arról, hogy 1880-ban a Magas-Tátrában misztikus élmény érte…
„Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyelem, s egy délután csendesen bubiskoló tinós-szekeren megakad a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt, s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, s a rajz elkészültével a vállamra ütött. »Mit csinál: hisz maga festőnek született«. Meglepődve álltunk, egymásra néztünk, s csak akkor eszméltem, mikor magam is az eredményt láttam, hogy velem valami különös eset történt, amely kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg…
Principálisom távoztával kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm – egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg a bal kezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél…
A kinyilatkoztatás… arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb intelemmel vagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal… mert tisztában voltam azzal, hogy elképzelhetetlen és kifejezhetetlen felelősség hárul reám, amikor olyan helyre jelölt ki a sors, amelyre én magamat késznek, gyakorlottnak nem találtam… A teljesítmény nemcsak azt kívánja, hogy a munka a világot túlszárnyalja, hanem nagyobb legyen Raffaelnél…”
Forrás: Szabó László: Csontváry Kosztka Tivadar
