Az ókori görög filozófusok nemcsak vitatkozni, hanem tréfálkozni is szerettek…
Amikor Platón egyik tanítványa úgy határozta meg az embert, mint „két lábon járó, tollatlan élőlény”, Diogenész úgy érezte, ezt nem lehet szó nélkül hagyni.
Fogott egy csirkét, gondosan kitépkedte minden tollát, majd besétált az akadémiára.
Magasba emelte a szerencsétlen jószágot, és fennhangon így kiáltott:
– Íme, az ember!
A történet szerint a filozófusok kénytelenek voltak módosítani a meghatározást, és hozzátenni, hogy az embernek „lapos körmei is vannak”.
Diogenész ezzel ismét bebizonyította, hogy egy jól időzített tréfa olykor többet ér egy hosszú filozófiai értekezésnél.
