Quantcast
Nehezen találta helyét a világban Ludwig Wittgenstein - Cultura.hu
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Nehezen találta helyét a világban Ludwig Wittgenstein című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Nehezen találta helyét a világban Ludwig Wittgenstein

Szerző: / 2024. április 26. péntek / Kultúra, Irodalom   

„Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.” A 135 éve született Ludwig Wittgenstein alakja köré legendákat szőttek: Hitler osztálytársa lett volna?

„Nehezen érthetővé nem az tesz valamit ha az jelentős és fontos dolog, hogy megértéséhez homályos dolgokról kell különleges felvilágosításban részesülni: hanem az ellentét a dolog megértése és aközött, amit az emberek többsége látni akar. Ez teszi még a legkézenfekvőbb dolgokat is a legnehezebben érthetővé. Nem az értelem nehézségein, hanem az akaraton kell itt felülkerekedni.” (Ludwig Wittgenstein: Észrevételek)

Ludwig Wittgenstein (teljes neve: Ludwig Josef Johann Wittgenstein) osztrák gondolkodó, a 20. század egyik legjelentősebb filozófusa 135 éve, 1889. április 26-án született. A zseni filozófus alakját övező legendák egyike, hogy Adolf Hitler osztálytársa volt, és hogy ő lenne a Mein Kampfban gyűlölettel emlegetett zsidó fiú, de egyik sem bizonyított tény.

Ludwig Wittgenstein (1899–1951) osztrák filozófus, író (Fotó: Wikimedia)

Az acélmágnás Karl Wittgenstein és a tehetséges zongorista Leopoldine Kalmus nyolcadik gyermekeként Bécsben látta meg a napvilágot. Házukban gyakran vendégeskedett és zenélt Gustav Mahler, Johannes Brahms és Pablo Casals.

A gyerekeket katolikusnak keresztelték meg, hivatalos katolikus oktatásban részesültek, és rendkívül intenzív környezetben nevelkedtek. Családja Bécs kulturális életének középpontjában állt; Bruno Walter a Wittgenstein-palota életét „az emberiség és a kultúra mindent átható légköreként” jellemezte. Karl Wittgenstein a művészetek vezető mecénása volt, Auguste Rodintől több munkát is rendelt, és nagyobb tőkével támogatta a város kiállítótermét, valamint művészeti galériáját, a Secession Buildinget. Gustav Klimt portrét festett Wittgenstein nővéréről, Margaretről az esküvőjére, Johannes Brahms és Gustav Mahler pedig rendszeresen koncertezett a család számos zenetermében.

Johannes Brahms a következőket mondta a családról, akit rendszeresen meglátogatott: „Úgy tűnt, úgy viselkedtek egymással szemben, mintha az udvarban lennének.”

Gyermekkora mégsem volt felhőtlennek mondható. A kemény perfekcionista apából hiányzott az empátia, Wittgenstein édesanyja pedig szorongó és bizonytalan volt, nem tudott szembeszállni férjével. Az apa szigorúan fogta művészi hajlamú gyerekeit, polgári pályára szánta őket, aminek következtében egyik testvére megszökött, három öngyilkos lett. A legidősebb testvért, Hansot zenei csodagyerekként emlegették, Amerikába szökött, ahol titokzatos körülmények között vetett véget életének. A harmadik legidősebb testvér, Rudi öngyilkossága után találtak feljegyzéseket barátja halála miatti gyászáról, illetve szégyenkezését „elvetemült hajlamáról”. Ludwig maga is zárkózott homoszexuális volt, aki elválasztotta a szexuális kapcsolatot a szerelemtől, megvetve az előbbi minden formáját. A második legidősebb testvér, Kurt tiszt és cégigazgató volt, 1918 októberében, közvetlenül az első világháború vége előtt lőtte agyon magát, amikor az általa vezényelt osztrák csapatok nem voltak hajlandók engedelmeskedni a parancsának, és tömegesen dezertáltak.

A roppant éles eszű fiú mellé 14 éves koráig magántanárokat fogadtak, majd Hans és Rudi halála után beíratták a linzi állami reálgimnáziumba.

Az alakját övező legendák egyike, hogy Adolf Hitler osztálytársa volt, és hogy ő lenne a Mein Kampfban gyűlölettel emlegetett zsidó fiú, de egyik sem bizonyított tény.

Adományokat osztott szét rászoruló művészek között

Főiskolai tanulmányait a berlin-charlottenburgi Műszaki Főiskolán kezdte, majd Manchesterben folytatta. A repüléstechnika foglalkoztatta, egyik újszerű megoldására szabadalmi védelmet is kért. Angliában ismerkedett meg Gottlob Frege és Bertrand Russell matematikai-logikai írásaival, s 1911-ben Cambridge-be utazott, hogy Russell tanítványa lehessen. Apja 1913-ban bekövetkezett halála után hatalmas vagyont örökölt, ebből 100 ezer koronát rászoruló osztrák művészek között osztatott szét, az adományból részesült többek között Rainer Maria Rilke, Georg Trakl és Oskar Kokoschka is.

Hans Sluga szerint Wittgenstein gondolkodása és hite „egy önbizalomhiányos judaizmus volt, amelynek mindig megvolt a lehetősége, hogy pusztító öngyűlöletté omoljon (ahogyan Weininger esetében is történt), de amely az innováció és a zsenialitás hatalmas ígéretét is rejtette magában”.

Háborúban íródott filozófia

Az első világháború alatt a Monarchia hadseregében önkéntesként harcolt, többször megsebesült és több kitüntetést kapott, a háború végén olasz hadifogságba esett. A harcok szüneteiben befejezett Logikai-filozófiai értekezést a Vöröskereszt juttatta el Russellhez és Fregéhez. Műve 1921-ben jelent meg németül, egy év múlva kétnyelvű, német-angol kiadásban, és George Edward Moore javaslatára kapta a latin Tractatus logico-philosophicus címet.

A harcok szüneteiben befejezett Logikai-filozófiai értekezést a Vöröskereszt juttatta el Russellhez és Fregéhez. Fotó: Illusztráció

A Tractatus első tétele szerint:

„A világ mindaz, aminek esete fennáll”.

E világ tárgyai azonban képzetes, nem valóságos tárgyak, a tér sem valóságos, hanem logikai tér. A tényekről alkotott kép ezért nem egyéb, mint a kijelentések logikai formája, a logika a világ tükörképe. Ebben a világban nem nyilatkozhat meg Isten, és etikai kérdések sem létezhetnek.

A Tractatus utolsó tétele ezért hangzik így:

„Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”

úgy gondolta, hogy a filozófiai problémákat egyszer s mindenkorra megoldotta, így a Moritz Schlick körül szerveződő úgynevezett Bécsi Kör tagjai (többek között Rudolf Carnap, Otto Neurath, Hans Reichenbach) hosszú éveken át hiába unszolták, hogy fejtse ki újabb nézeteit, világítsa meg a régieket. Vagyona maradékát szétosztotta testvérei között, néptanítói állást vállalt, egy ideig segédkertész is volt, majd nővére bécsi házának tervezésében és építésében vett részt.

1929-ben ismét Cambridge-be utazott, ahol kutató diákként vették lajstromba, majd – némi huzavona után – az akkoriban a filozófus berkekben már diadalútját járó Tractatusért megkapta a doktori címet. 1930-tól a Trinity College tagja-munkatársa lett, 1939-ben professzorrá nevezték ki, George Edward Moore tanszékét vette át. Tanított, szűk körű szemináriumokat tartott, s bár szinte semmit sem publikált, másolatjegyzetben terjedő előadásainak, tevékenységének felmérhetetlen hatása volt.

„»Nyelv nélkül nem tudnánk megértetni magunkat egymással« – egy így nem igaz; az viszont igen, hogy nyelv nélkül nem tudjuk a többi embert így és így befolyásolni; nem tudunk utcákat és gépeket építeni stb. És az is igaz, hogy a beszéd és az írás használata nélkül az emberek nem tudnák magukat megértetni.” (Ludwig Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások)

A játék példája

Néhány mondatban lehetetlen összefoglalni második korszakának meghatározó gondolatait, amelyek sokszor csak a Tractatus tételeivel szembeállítva nyerik el értelmüket. Wittgenstein több mint két évtizeden át próbálta rendszeres formába önteni gondolatait, de végül úgy látta, hogy filozófiai megjegyzéseknél jobbat sohasem fog tudni írni. Szigorú, tételes kifejtés, logikai szimbólumok használata helyett köznyelven írott párbeszédek, megválaszolatlan kérdések, tegező megszólításmód, az aforizmákra jellemző töredékesség jellemzi ezt az időszakot, számos megállapítása mégis évtizedekre meghatározta a filozófiai tájékozódást.

Ludwig Wittgenstein (1899–1951) osztrák filozófus, a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, 1930 (Fotó: Austrian National Library/Wikimedia)

Néhány ezek közül: a filozófiai útvesztők csak úgy kerülhetők el, ha a jelentést a használattal azonosítjuk. Ám ha a jelentés azonos a használattal, akkor az azonos szóval megnevezett dolgok körének nem szükséges azonos jegyeket felmutatniuk. Nevezetes példája a játék (a tevékenység, nem a játékszer).

Azokban a tevékenységekben, amelyeket a játék szóval illetünk, nem mindig van közös vonás, de rokonságok egész sora figyelhető meg a csoporton belül, amit családi hasonlóságnak nevez. A nyelvjáték fogalmán pedig azt érti, hogy ha valaki tisztába akar kerülni bizonyos szavak jelentésével életmódokat kell leírnia, és megfordítva: e szavak használatával életmódokat valósít meg. „Egy nyelvet elképzelni annyit tesz, mint egy életformát elképzelni” – írja a Filozófiai vizsgálódásokban. A második világháború alatt önkéntes szolgálatot teljesített egy londoni kórházban.

A már nagybeteg Wittgenstein így írt egy levélben: „Az elmém teljesen elhalt. Ez nem panasz, mert nem igazán szenvedek tőle, tudom, hogy az életnek egyszer véget kell érnie, és a mentális élet előbb-utóbb megszűnik.”

1947-ben megvált professzori tisztségétől, hogy minden erejét az írásnak szentelhesse.  A második könyv, a Filozófiai vizsgálódások azonban csak 1951. április 29-én bekövetkezett halála után jelent meg. Több tízezer oldalra rúgó gépiratait végakarata szerint tanítványai (Rhus Rhees, Elisabeth Anscombe, Georg Henrik von Wright) rendezték sajtó alá. Az analitikus filozófiát, a hétköznapi nyelv elemzésén alapuló filozófiai irányzatot Wittgenstein második korszakának megállapításai hívták életre.