Alexandre Dumas időnként egészen átírta kéziratát…
Dumas új szereplőket iktatott a történetbe: például Grimaud-t, a hallgatag inast, aki mindig csak egyetlenegy szóval válaszol – ami roppant leleményes eljárás, minthogy az újságok sordíjat fizettek. A pergő párbeszédnek kettős előnye volt: egyrészt könnyebbé tette az olvasást, másrészt megsokszorozta a szerzői jogdíjat. De amikor a La Presse és a Le Siécle úgy döntött, hogy nem tekintik sornak azt a szöveget, mely nem haladja meg a kolumna felét, ennek vége szakadt. Villemessant, a Figaro szerkesztője épp ezen a napon kereste fel Dumas-t. Dumas átírta kéziratát, egész oldalakat húzott belőle.
– Mit csinál, Dumas?!
– Hogy mit? Megöltem.
– Kit ölt meg?
– Grimaud-t… Ezekért a félsorokért találtam ki. Most már semmi szükségem rá.
Forrás: André Maurois: A három Dumas
