Ifjabb Alexandre Dumas a bulvárszínház egyik első szerzője volt, mégis sokkal inkább a realizmusban hitt, mint a romantikában.
Egy házasodni készülő ifjú barátjának, aki tanácsot kért tőle, egy nagy sóhajtás után a következőket mondta pontokba szedve:
– Aki szerelemből házasodik, az feleséget kap, aki pénzt kedvéért teszi, az házastársat kap, aki pedig a társadalmi állás kedvéért nősül, az dámát vesz el.
– A feleséged szeret, a házastársad becsül, a dáma megtűr.
– A feleséged a tiéd, a házastárs a házadé, a dáma a világé és a társaságé.
– A feleséged egy véleményen van veled, házastársad kormányoz téged, a dáma felügyel rád.
– Ha beteg vagy, a feleséged ápol, házastársad meglátogat, a dáma pedig tudakozódik egészségi állapotod felől.
– Feleséged osztozik bánatodban, házastársad a pénzeden, a dáma adósságodon.
– Ha meghalsz, feleséged megsirat, házastársad sajnálni fog, a dáma pedig gyászba öltözik.
