Minden bizonnyal úgy volt megírva a sors könyvében, hogy a busidó, a szamurájethosz és a zen egymásra találjanak, mert tudni és cselekedni – ez a kettő egy és ugyanaz.
Ez a nagy találkozás, a Kard és a Tanítás összefonódása azonban első pillantásra nagyon is meglepő, annál is inkább, mert a zen a legbékésebb tanítások egyike.
Egy szamuráj a következő kérdéssel jelentkezett Hakuin mesternél:
– Mi a mennyország? Mi a pokol?
– Mi a baj? – gúnyolódott vele a Mester. – Csak nem félsz a pokoltól? Egy ilyen gyáva nyulat különben is hiábavaló lenne tanítani.
A szamuráj vérben forgó szemmel kardot rántott, és a távozó Hakuin után vetette magát, hogy lekaszabolja. A mesternek azonban sikerült egérutat nyernie, és elrejtőzött a templom oszlopai között.
– Ez a vak düh a te poklod! – kiáltotta oda neki rejtekéből.
A szamuráj erre lehiggadt, és bocsánatot kért a mestertől azért, hogy az előbb ennyire kivetkőzött magából.
– No, látod, ez a mennyország – mosolygott a mester.
(Forrás: Terebess)
