Herczeg Ferenc író egész életében nagy becsben tartott egy találkozást…
„A Kisfaludy-Társaság szépirodalmi kérdésekben királyi Kúria módjára ítélkezett: nem lehetett ellene fellebbezni. Gyulai, az elnök, akinek kicsi termetére rengeteg sok élcet faragtak, — jót egyet sem hallottam, — az én szememben imponáló mintaképe volt a férfinak. Nagytudású, bátor és becsületes író volt. Elfogulatlannak azonban nem merném mondani, mert például Jókai nagysága előtt semmiképen sem akart meghajolni. Véralkata inkább a harcosé volt, mint az arbiteré. (…)
De azért kitüntetésnek vettem, mikor meghívott, látogassak el az István főherceg-szállodában székelő törzsasztalához.
A nyilvános éttermen kellett keresztülmennem, hogy eljussak a különszobába és útközben elfogott M. Sándor gyáros, akit még Versecről ismertem. Azt mondta:
– Régi törzsvendég vagyok itt és azt tapasztaltam, hogy minden fiatalember, aki Gyulai Pál asztalához jár, egypár esztendő múlva akadémikus lesz.
A különszobában bemutattak egy szikár, kemény és hallatlanul érdekes arcú öregúrnak. Mikor megtudtam, hogy ez Görgey Artúr, olyan valószínűtlen hangulat vett rajtam erőt, mintha Zrínyi Miklóssal, vagy Kinizsi Pállal ültettek volna egy asztalhoz.”
Forrás: Herczeg Ferenc: Emlékezései
