Örkény István komolyan vette a politikai és a stilisztikai szabadságot…
Örkény István humoros, szatirikus hangnemben írt naplójegyzeteiben összekapcsolta a politikai és a nyelvi szabadságot.
„Ketten baktatunk az Írószövetségbe: N. meg én. N. a mai magyar irodalom egyik legjobb stilisztája.
Az Izabella utca sarkán belekeveredünk a tömegbe, mely az ávós laktanyát ostromolja. Egy perc múlva együtt kiáltjuk velük, ütemesen:
– Kiadni a foglyokat! – Kiadni a foglyokat!
Ordítás közben kajánul oldalba bököm N.-t, és figyelmeztetem, hogy a felszólító módot főnévi igenévvel pótolni súlyos hiba. (Fizetni!, Leülni! stb.) A helyes: »Tessék kiadni a foglyokat!«, vagy »Adjátok ki a foglyokat!«
Tűnődik egy kicsit, aztán megrázza a fejét: Nem megy. És tovább ordítja: – Kiadni a foglyokat!
Ez volt a helyes. Tíz perc múlva kiengedték az Országház előtt elfogott fiatal tüntetőket a börtönből.”
Forrás: Örkény István: Egy kis nyelvtan. Levelek. Noteszlapok, 1956
