Maurice Rothschild báró, a párizsi bankár, költőnek képzelte magát, s a türelmes papírt teleírta rosszabbnál rosszabb versekkel és még azoknál is rosszabb drámákkal.
De mert a verseket még meg tudta jelentetni saját kiadója által, a drámákat már tömérdek pénze sem tudta színpadhoz juttatni, így aztán Maurice Rotschild építtetett színházat a számukra, a Théátre Pigalle-t.
Egy este vendégül látta Tristan Bernard-t, a kitűnő írót, aki vígjátékairól nagy ismertségre tett szert, és a jó vacsora után elszavalta neki legújabb művét: egy verses drámát. Mikor végre befejezte a hosszadalmas felolvasást, a vígjátékíró keserűen felsóhajtott:
– Igazságtalan világban élünk, báró uram! Ha egy bankár rossz verseket ír, semmi baja nem történik. De ha egy író rosszul tölt ki egy csekket, nyomban letartóztatják.
