„Mi egyéb az élet, mint egy csomó kínálkozó, izgalmas bolondság? Ne szalasszunk el egyetlenegyet se!” – vallotta a 167 éve született George Bernard Shaw ír származású Nobel-díjas angol író, drámaíró, akinek életét nem csak legendák övezik.
George Bernard Shaw (1856-1850) életének és munkásságának számos oldala van. Volt többek között szocialista, aktivista, értelmiségi, drámaíró, író és kritikus. Bonyolult, néha sötét és ellentmondásos véleményeiről is ismert volt, beleértve a fasizmussal, nácizmussal és sztálinizmussal kapcsolatosakat is.
Alig járt iskolába
Dublinban született 1856. július 26-án, elszegényedett ír protestáns családban. Iszákos és kártyás apja elől előbb Shaw anyja és egyik nővére menekült Londonba, majd 1876-ban az író is követte őket. Iskolába alig járt, zenetanár anyja hatására mégis jelentős zenei, irodalmi és képzőművészeti műveltségre tett szert. Napjait a British Museum könyvtárában töltötte, olvasott, később rendre sikertelen regényeket írt. Élénken érdeklődött a társadalmi problémák iránt, rendszeres résztvevője volt egyes szocialista, értelmiségi társaságok vitaestjeinek, 1884-ben egyik alapítója volt a Fabianus Társaságnak, amelynek egyik leghatásosabb pamfletírója lett.
Shaw nem aratott egyik napról a másikra sikert
Az angol olvasók kritikusként ismerték meg, ragyogóan szellemes zenekritikáit a Star és a World című lapok közölték. 1895-től színikritikákat is írt, amelyekben élénken támadta a viktoriánus színház mesterkéltségét és álszentségét, s egy új szellemű színházért kardoskodott. Példaképe, inspirálója Ibsen volt, akiről tanulmányt is írt. Első darabja, a Sartorius úr házai is Ibsen szellemében fogant, s a konzervatív kritika dühödten támadta érte. Következő műve, a Warrenné mestersége sem járt különbül, a cenzúra kilenc évig színpadra sem engedte. Nem csoda, ha a szerző korai, maróan ironikus, az arisztokráciát és a polgárokat sem kímélő darabjait „kellemetleneknek” nevezte, s engesztelésül írt néhány „barátságos” színművet is (A kapitány, Candida, Nem lehessen tudni, A sors embere).
„Mi egyéb az élet, mint egy csomó kínálkozó, izgalmas bolondság? Ne szalasszunk el egyetlenegyet se!”
A megfeszített munka miatt súlyosan megbetegedett, lábadozása idején vette nőül vagyonos családból származó ápolónőjét, s ezután megengedhette magának, hogy csak az írásnak éljen. A századforduló és az első világháború közötti időszak volt legtermékenyebb korszaka, ekkor születtek fő művei: az Ember és felsőbbrendű ember, Az orvos dilemmája, a Barbara őrnagy, a Pygmalion (amelyből nagy sikerű musical és film is készült). A 20. század első éveire már világhírű volt, a színházak örömmel mutatták be kasszasikert jelentő darabjait. 1923-ban írta meg egyik legkiválóbb művét, a 20. század egyik legszebb drámáját, a Szent Johannát.
Shaw egyike annak a két embernek, akik Oscar-díjat és irodalmi Nobel-díjat is nyertek.
A díjakat, kitüntetéseket következetesen elutasító szerző 1925-ben megkapta a Nobel-díjat, amelyet azzal a feltétellel vett át, hogy a vele járó pénzösszeget az Angol-Svéd Irodalmi Alap rendelkezésére bocsátják.
A bizottság méltatásában szerepelt, hogy Shaw-t „az idealizmus és az emberség egyaránt jellemzi, serkentő szatíráját gyakran áthatja az egyedülálló költői szépség”. Tipikus shaw-i szellemességgel eleinte nem volt hajlandó elfogadni, mondván: „Meg tudom bocsátani Nobelnek, hogy feltalálta a dinamitot, de csak egy emberi formájú ördög találhatta ki a Nobel-díjat”. Később beletörődött, és beleegyezett, hogy elfogadja magát a díjat, de a pénzdíjat nem, és azt javasolta, hogy inkább fordítsák azt a svéd drámaíró, August Strindberg műveinek angolra fordítására.
Shaw 1939-ben elnyerte az Oscar-díjat a legjobb írásért, forgatókönyvért a Pygmalion című darabjának vászonra adaptálásában nyújtott alakításáért. A Pygmalionból nemcsak nagy sikerű musical lett, de a My Fair Lady című film alapja is .
Shaw volt az egyetlen nyertese mindkét díjat 2016-ig, amikor az irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan kapta. Dylan korábban 2001-ben Oscar-díjat kapott a legjobb eredeti dal kategóriában – Things are Changed című dala szerepelt a The Wonder Boys című filmben .
A politikai élet eseményei érdekelték, még a harmincas években járt a Szovjetunióban, s figyelemmel kísérte a fasiszta államok szerveződését is, véleményét politikai szatírában fogalmazva meg.
Shaw saját ábécét akart létrehozni
Az angol helyesírás következetlenségei folyamatosan gondot okoztak Shaw-nak, aki úgy vélte, hogy az ábécé gátat jelent az írnitanulók számára, és ezért akadályozza a szegények társadalmi mobilitását. Végrendeletében két „Alphabet Trust”-ot hozott létre egy teljesen új, 40 betűs fonetikus ábécé létrehozásának támogatására.
Problémák adódtak azonban a trösztök érvényességével, és 1957 februárjában a bíróságok az akarat ellenére döntöttek.
Shaw vegetáriánus volt
Kései művei ugyan kevéssé jelentősek, népszerűsége azonban töretlen maradt, szerte a világon jól ismerték jellegzetes, szakállas, szikár figuráját, sziporkázó bonmotjait, szellemes, gunyoros aforizmáit.
1881-ben, 25 évesen Shaw elkezdett kísérletezni a vegetarianizmussal. Később kijelentette, hogy „az én lelki intenzitásom szerinti ember nem eszik holttestet”. Shaw az evést amúg is „aggasztó szükségszerűségnek”” tartotta, és határozottan a tiszta életmód híve volt – a hús kerülése mellett nem ivott alkoholt, nem dohányzott, és nem ivott sem teát, sem kávét.
Vegetáriánus életmódjának tulajdonította, hogy élete végéig szellemileg és fizikailag is friss maradt. Felesége halála után vidéki birtokára vonult vissza, itt is halt meg, 1950. november 2-án, 94 évesen egy biciklibaleset következtében.
