Rimszkij-Korszakov egy fiatalos kamaradarabja miatt egyszerre kapott dicséretet és kritikát…
Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1844-1908) orosz zeneszerző a dolgozószobájában, 1896, részlet (Fotó: Wikipédia)
A történet jól mutatja, mennyire megosztotta kortársait Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov zeneszerző útkeresése. Néhány évvel azután, hogy Rimszkij-Korszakov a Szentpétervári Állami Konzervatórium*
gyakorlati zeneszerzés és hangszerelés professzora lett, 1876-ban részt vett az Orosz Zenei Társasság pályázatán.
A versenyre egy A-dúr szextettel (2 hegedű, 2 brácsa, 2 cselló) nevezett, amely sokakat meglepett. Bár a mű nem nyerte el az első díjat, dicséretes említést kapott, és a zsűri „fiatalos, szórakoztató, vidámsággal teli darabként” jellemezte.
Kortársai azonban korántsem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a kompozíciót. Többen úgy vélték, hogy a zeneszerző az orosz zenei hagyományoktól fordul el, amikor nyugati formákkal – például fúgákkal és szonátákkal – kísérletezik.
A történethez egy érdekes megjegyzés is kapcsolódik: Pjotr Iljics Csajkovszkij egy magánlevélben bizalmasan azt írta mecénásának, Nadezsda von Mecknek, hogy „Rimszkij-Korszakov láthatóan válságon megy keresztül, és nehéz megjósolni, mi lesz ennek a vége: vagy nagy mesterré válik, vagy elveszik a kontrapunktikus trükkök útvesztőjében”.
Az A-dúr szextett végül csak jóval később, a zeneszerző 1912-ben bekövetkezett halála után négy évvel jelent meg nyomtatásban.
*A konzervatórium teljes neve ma: Rimszkij-Korszakov Szentpétervári Állami Konzervatórium. Nyikolaj Rimszkij-Korszakov zeneszerző közel negyven évig tanított a konzervatóriumban.
