Abban az időben, amikor Arany János Nagykőrösön professzorkodott, két tanártársa, Mentovich Ferenc és Losonczy László valami irodalmi kérdésen vitatkozva összekülönbözött. A csöndes Mentovich és a lármás Losonczy! Arany csak mosolygott rajtuk…
Az ügyet barátaik sehogyan sem tudták békésen eligazítani. Párbaj-kázus lett belőle.
Az ellenséges jóbarátok ki is mentek a temetőbe, hogy annak rendje és módja szerint pisztollyal intézzék el a dolgot.
Midőn fölállítottak, a segédek még egyszer megkísérelték kibékíteni őket. Arany hiába mondta nekik:
– Lassan befejezhetnétek gyerekek, menni kell dolgozni!
Losonczy nem akart engedni. Azt mondta:
– Egyikünk itt marad!
Erre Mentovich így szólt:
– Hát jól van, Laci! Te csak maradj itt, én majd hazamegyek Jánossal!
S elballagtak hazafelé.
A párbajból persze nem lett semmi. Még Losonczy László is felnevetett és ment bölcs barátai után.
