Alexandre Dumas tudta, hogy élete valóságos regény…
Akár ifjúkoráról beszélt, akár apjáról, a tábornokról, akár I. Napóleonról vagy saját perpatvarairól Mars kisasszonnyal – mulatságos volt és eleven. De Dumas maga is szerette hallgatni saját hangját. Egy alkalommal, amikor társaságban vacsorázott s onnan érkezett a szalonba, megkérdezték:
– Nos, Dumas, mi történt a vacsorán?
– Szavamra mondom – felelte –, ha nem lettem volna ott, pokolian unatkoztam volna!
Forrás: André Maurois: A három Dumas
