Tóth Árpádnak csendes humora volt…
Időről időre még a csendes, visszahúzódó Tóth Árpád is megvillantotta tiszta humorát. Nemhiába viccelődött vele szívesen Tersánszky Józsi Jenő.
„Együtt ülünk egyszer a New-York karzatán. És én azt mondom neki:
– Hallod, Tóth Árpád. Eszembe jut a tantim, aki egyszer látott téged a pályaudvaron kinn s szegény jó groszpapa, aki ellenőr Parádon.
Ez a Karinthy verse, az Így írtok ti!... kötetéből, Tóthról.
Tóth Árpád erre mosolyog és így szól:
– Látod Józsi Jenő, ez az én szerencsém. A verseim paródiáját hamarabb fogják ismerni a verseimnél. Sőt a verseimet talán egyáltalán nem fogják ismerni. Így tehát a gúnyolódásért is csak hálásnak kell lennem.
Ez volt Tóth Árpád.
Más embernek csak dühe van az iránt, hogy vétkesek ellene az emberek. Tóth Árpádnak már az eszejárása úgy volt beirányítva, hogy rögtön megkeresse, vajjon nem lehet-e hálás még bántásért is?”
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Az ifjú Tóth Árpád, Nyugat, 1931
