A festők nem szerették, ha zavarják őket modelljük festése közben…
Pólya Tibor nehezen viselte, ha egy vicc róla szólt, és azonnal viszonozta azt. Így esett, hogy egyszer Fényes Adolf állt a céltáblájának közepén.
„Fényes a szolnoki művésztelepen dolgozott. Pólya is. Pólya valahonnan kölcsön kapott egy lovat és azon nyargalászott a telepen. Kitűnően ment a lovaglás és hogy lovastudományával eldicsekedjen, nagy kiáltozással hívta Fényest. Fényes szobája azonban zárva volt, s a művész nem felelt Pólya kiabálására. A lovas festő leszállt paripájáról és elindult a ház felé, hogy bemenjen Fényeshez. Ekkor széthúzódott az ablakok alatt levő bokor és a nyílásban megjelent Púpos Marcsa közismert képe. Púpos Marcsa cigánymodell volt s egyben ő gondoskodott arról, hogy a művésztelepnek a sok férfi látogató mellett, női látogatói is legyenek. Egy ilyen „látogatót” kalauzolt aznap Fényeshez, aki rögtön bezárkózott a leánnyal, festeni kezdte, s ezért nem válaszolt Pólya kiáltozásaira.
Púpos Marcsa nem akarta, hogy Pólya megzavarja Fényes és a vendég hölgy bizalmas tête-à-tête-jét s ezért így tartotta vissza Pólyát:
– Fényes úrnak öröme van.
Ez azután szállóiga lett a szolnoki művésztelepen.”
A „tarka” másnap megjelent és beteljesedett Pólya bosszúja.
Forrás: Herman Lipót: A művészasztal
