Tersánszky Józsi Jenő hamisíthatatlan szilveszteri kabaréja valódi meglepetés volt…
Egy próbán Nagy Endre a Vígszínház igazgatójával, Roboz Imrével jelent meg. Megnéztek bennünket. Tíz perc múlva megegyeztek abban, hogy: a Szilveszteri Kabaréban, a Vígszínházban, föllép a Képeskönyv Kabaré!
Azt hiszem, velünk kezdték a próbákat. A többi számnak csillagai csak most kezdtek bejönni. Ezek közt Gombaszögi Ella is. Ő az első földszinti sorba ült le. Majd amikor odaálltunk a kicsi díszletünk elé, kíváncsiságból egészen a színpadhoz állott, hogy jobban megszemlélje: mit csinálunk?
Aranka éppen csak belecsapott a zongorába, máris én kezdtem az éneket. Mert Nagy Endre, fölvezetőnk, nem szükségelte a próbát.is a
Két ütemet sem éneklek, Gombaszögi Ella tisztára sikoltásszerűen hökkent meg:
– Gyerekek! Hiszen ez a Józsi Jenő gyerek egy operaénekes!
Erre én elhallgattam, és így szóltam:
– Elég baj az, művésznő kedves! Elég baj nekem!
– Miért!
– Mert egyenlítenem kell! Nem kornyikálhatom túl a tulajdon darabomat!
– Hogyan? Nem értem! – firtatta Gombaszögi Ella.
– Hát kieresztett hanggal, mint maga is hallja, megölöm a társulatomat. Lefokozott hanggal pedig, mezzo voce, nagyon nehéz énekelni!
– Maga ezt is tudja? – nevetett Gombaszögi Ella. – Én pedig azt hallottam, hogy maga csak az erdőn-mezőn tanult. Ez akkor nem igaz!
– Tőlem kell kérdeznie. Nem másoktól! – rekesztettem be a locsogást. Aztán Arankához fordultam: – Újra kezdjük! Ha kell, alábbszállunk!
Forrás: Tersánszky Józsi Jenő: Nagy Endre
