Az Emberi színjáték és a Goriot apó írója fáradhatatlanul írt, sokszor napokat töltött dolgozószobájába zárkózva. Mi volt Balzac szépírói termékenységének motorja?
Nem más, mint amit mi magunk is literszámra bevetünk, hogy átvészeljük azokat a bizonyos véget nem érő reggel 9 órás megbeszéléseket: a jól bevált feketeleves, méghozzá a bivalyerős fajtából. Honoré de Balzac tizenhat, sőt nem ritkán huszonhárom órát dolgozott a napból, zárt zsalugáter és gyertyafény mellett… s hozzá, mint Voltaire, kannaszám hörpölte a kávét.
A kávéfüggő francia nem egy alkalommal 50-60 csészényi sűrű fekete törökkávét szippantott magába egyetlen nap leforgása alatt. A Starbucks előtti időkben az efféle adag megszerzése igazi leleményt kívánt. Ha nem jutott hozzá főzött formában, képes volt porrá zúzni maréknyi kávébabot, és azt hajtotta le a torkán.
Miután elég alkalma volt, hogy a hatását tanulmányozza, az író tisztán látta, hogy a kávé uralja az életét. A koffeinmérgezés veszélye egész életét végigkísérte, ami nem is csoda. Mialatt Honoré de Balzac az Emberi színjáték című művén dolgozott ötvenezer csésze kávét megivott. Miután a művet befejezte, és barátainak bemutatta a kéziratot, azok természetesen kedvelt italával, a fekete lével kínálták, mire Balzac elborzadva felkiáltott:
– A fülemen jön ki a kávé!
