Füst Milán nem okozott csalódást…
1962-ben ifjúkori bálványának titkára a következő kísérő szöveggel küldte vissza Füst Milán-ihlette verseit Sumonyi Zoltánnak:
„Kedves Uram, a professzor úr, sajnos, beteg, szellemi munkával most nem foglalkozhat, ezért kénytelen vagyok verseit üdvözletével ugyan, de bírálata nélkül visszaküldeni.”
A csalódottság és sértettség miatt Sumonyi rajongása ellentétbe fordult, és egy kamasz indulatával kereste a visszávágás lehetőségeit.
Az ifjú nem volt rest, és Füst Milán címére, a belvárosi Párizsi utcába fél mázsa fát rendelt a közeli TÜZÉP-telepről. A kísérőlevélben pedig kifejtette, hogy reméli, a professzor úr szellemi egészségügyi problémája nem akadályozza meg abban, hogy ezt a fél mázsa tűzifát felvágja.
„Amikor pimasz levelemet bedobtam a postaládába, már szerettem volna visszacsinálni az egészet” – emlékezett vissza Sumonyi.
A bűnbánó ifjú hiába próbálta megakadályozni a levél kézbesítését, néhány nap múlva barna levelezőlapot hozott a postás, a következő válasszal:
„Zoltánkám, imádlak! Látogass meg! Milán bácsi”
Forrás: Sumonyi Zoltán: Tessék mondani, milyen vallású?, Corvina Kiadó
